erdő

Téli táj

Egy ideig eléggé izgultunk mi lesz, mert a falu felé haladva csak nem akart havas lenni a táj. Aztán egyszer csak kifehéredett minden, nem is akárhogy. Méteres hófal határolta az utunkat.

Kilátás Ponte di Legnora

Második nap átmentünk Ponte di Legnoba. Elég hosszan, megállás nélkül csúsztunk. Itt teljesen más jellegű pályák fogadtak. Végre nem csak fehéret láttunk, hanem fenyők között kacskaringóztunk. Mindennek megvan a maga hátránya. A pályák itt sokszor kereszteződtek, és alacsonyabb fekvése miatt kevesebb és rosszabb minőségű hó volt.

A hágóban Tonale látszik

Mivel a völgyben lejjebb voltunk, meg a hegyek elhelyezkedése miatt is, itt nem sütött a nap. Mindig, minden pályán legalább egyet csúszni szoktunk, így csak vágyakozva néztem a Tonale fölött lévő napsütötte pályákat.

Sípályák ha találkoznak

Temúnak gyakorlatilag egy pályája volt, de azért ezt is leellenőriztük. Semmi extra. Ezen a részen jóval kisebb volt a tömeg, mit Tonaléban. Itt nem kellett sem a síliftnél, sem az étteremben sorban állni.

Étterem 1500 méteren

A büfékben egyébként katasztrófa volt a helyzet. hosszú sorok, aki hangosabban kiabál, az rendel előbb, a sor fogalma ismeretlen. Ráadásul ezen kétszer kell keresztül menni. Először fizetni kell, majd a blokkal elhozni az ételt, italt. Az adagok elég kicsik voltak, és kizárólag olasz ételt lehetett venni, kizárólag olaszul. Nem is mentünk ebédidőben enni.

      Következő oldal →